| Elnevezés | Mértékegység | Vonatkoztatási érték |
|---|---|---|
| feszültségszint | [dBu] ([dB]) | 775 mV 1 mW teljesítménynek 600 ohmos ellenálláson ekkora feszültség felel meg |
| abszolút teljesítményszint | [dBm] | 1 mW A telefónia hőskorában a Bell féle szénmikrofonos telefonok szolgáltattak ekkora elektromos teljesítményt |
Az feszültség és a teljesítményszint közti kapcsolatot mutatja be következő ábra:
A méréshez általában mérővevőt használunk, de használhatunk feszültségmérőt is, továbbá az analizátor műszerek (pl. EP2) is rendelkeznek szintmérő funkcióval is.
Ha a vonatkoztatási szint abszolút teljesítményszint, akkor az illesztetten
lezárt mérőadó kapocsfeszültsége a kimeneti impedanciától is függ. A szint mérése minden esetben
feszültségmérésre van visszavezetve. Ennek ellenére a szintmérők nagy része képes a mért feszültséget
teljesítményszintben is kijelezni (korrigálni), amennyiben a vizsgált pont impedanciája a szabványosított impedanciaértékek
valamelyike.
A korrekciós tényezők értéke a szabványos impedanciákra:
A szabványosított impedancia értékek az átviteli közegek hullámellenállásaival kapcsolatosak: 600 ohm -> a légvezeték hullámellenállása Bell idejében, 150 ohm -> a papír/műanyag szigetelésű távkábelek hullámellenállása, 135 ohm -> a szovjet kivitelű távkábelek hullámellenállása, 75 ohm -> a koaxiális kábelek hullámellenállása.
Csatlakozási szint, relatív szint
Szint méréseket egy távközlő hálózat nagyon sok pontján lehet végezni.
A mérési eredmények értékeléséhez az eredményeket össze kell vetni a specifikációval. (Példa: zajt mérünk a hálózatban, a mérési eredmény -68 dBm, a specifikáció <=-65 dBm, a zajszint megfelelő, alatta van a specifikációnak.)
Egy távközlő hálózatban a specifikációt azonban nem adják meg a hálózat összes csatlakozási
pontjára, hanem csak egy kitüntetett pontra. Ez a pont az un.
0 relatív szintű pont. (Példánkban a specifikáció vonatkozzon erre a pontra: <= -65 dBm0. Ekkor a -68 dBm mérési eredménnyel önmagában nem megyünk semmire, lehet jó is, lehet rossz is.)
Az összehasonlításhoz azonban megadják a hálózat csatlakozási pontjainak "távolságát"
-a relatív- vagy a csatlakozási szintet- ettől a ponttól. Igy bevezettek a szinttel kapcsolatos két további
mennyiséget:
| Elnevezés | Mértékegység | Vonatkoztatási érték |
|---|---|---|
| teljesítményszint a 0 relatív ponton | [dBm0] | 1 mW |
| csatlakozási pont relatív szintje | [dBr] |
Ezután a mérési eredmény [dBm] , a specifikáció [dBm0], és a csatlakozási pont szintje [dBr] közti kapcsolat a következő formulába írható:
(Ha a páldánkban szereplő zajszintet (-68 dBm) egy -4 dBr csatlakozási szintű ponton (pl. egy négyhuzalos csatorna bemenetén) mérjük, akkor a mért érték nem felel meg az előírásnak (-68 dBm -(-4 dBr)=-64 dBm0 > -65 dBm0.
(Ha a páldánkban szereplő zajszintet (-68 dBm) egy +4 dBr csatlakozási szintű ponton (pl. egy négyhuzalos csatorna kimenetén) mérjük, akkor a mért érték megfelel meg az előírásnak (-68 dBm -(4 dBr)=-72 dBm0 < -65 dBm0.
A névleges csatlakozási szinteket a hálózat csillapítástervében adják meg. A berendezésekben (központok, multiplexek) a csatlakozási szintek egy tartományban állíthatók, így lehet az adott berendezést a hálózat csillapítástervéhez illeszteni.
A névleges csatlakozási szintek különbsége megadja a hálózat két pontja közti névleges erősítést (csillapítást). Ha a mért erősítés eltér a névleges értéktől ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a csatlakoztatási szintek eltérnek a névleges értéktől.
A csatlakozási szintek ellenőrzése fontos feladat egy hálőzatban, mert jelentős eltérések instabilitáshoz (linkek begerjedéséhez) vezethetnek.