Ezt a tényt fel lehet használni a nemlinearitás mérésére. A mérés során a egy vagy több különböző frekvenciájú, azonos amplitúdójú szinuszos jel összegét tápláljuk a mérendő objektum /csatorna/ bemenetére és a mérendő objektum kimenetén megjelenő jelet a mérőkészülék vevőegységével szelektíven mérjük.
Egy f frekvenciájú szinuszos mérőjellel végzett mérés a harmonikus torzításmérés, ekkor a mérővevővel a kimeneti jel harmonikusait 2f, 3f ... mérjük.
Kettő f1, f2 (vagy több) különböző frekvenciájú jel összegével végzett mérés az intermodulációs torzításmérés, ekkor a kimeneti jel kombinációs termékeit pl. 2f2-f1 mérjük.
A két módszer memóriamentes nemlinearitás esetén azonos eredményt ad. Az átviteli csatornák azonban véges sávszélességűek is egyben így előfordulhat, hogy a mérőjel harmonikusa nem esik az átviteli sávba. Többhangú vizsgálójelnél azonban mindig találhatunk olyan összetevőt, mely az átviteli sávba esik.
A kijelzett mérési eredmény (torzításcsillapítás):
+---------------------------------------+
¦ RESULT = TXLEV - RXLEV /dB/ /LOSS/ ¦
+---------------------------------------+
ahol: RXLEV - a mért intermodulációs összetevő szintje /dBm0/
TXLEV - a mérőjel egy összetevőjének szintje /dBm0/
A mérés elvégzése az EP2 mérőkészülékkel a következő üzemmódokban
lehetséges:
Harmonikus torzítás: Measuring_Item Level; Variable_Param None; A mérőjel frekvenciája a Tx:Ref_Frequency, a vizsgált összetevő frekvenciája az Rx:Ref_Frequency változóban állítható be."Kéthangú" intermodulációs torzítás: Measuring_Item D_Tone_Intermod; Variable_Param None; A mérőjel első frekvenciája a Tx:Ref_Frequency, második frekvenciája a Tx:Ref_Frequency_2 változóban állítható be. A mérőjel frekvenciái nem lehetnek harmonikus viszonyban egymással! Hangfrekvenciás csatorna esetén a mérőjel összetevőinek ajánlott szinttartománya: -4 ... -21 dBm0. A mérőkészülék vevőegysége a 2*Tx:Ref_Frequency - Tx:Ref_Frequency_2 frekvenciára van hangolva.