A forrás kódolás a digitális jelátvitelben az a művelet, mely során a
továbbítandó információhoz - olyan jelsorozatot - forrás szimbólumsorozat - rendelünk, mely az átviteli csatornán
a legkisebb torzítással halad át.
Beszédkódolók
A beszédkódolási eljárásokkal szemben a következő alapvető
követelményeket támasztják:
- A forrás szimbólumsorozat (jel) egyértelműen dekódolható legyen
- A forrás szimbólumsorozat ne tartalmazzon hosszú nulla sorozatokat
- A forrás szimbólumsorozat tömörített legyen
A kódolás alapvető műveletei:
- mintavételezés
- kvantálás
- kódolás
A kódolók osztályozása:
- a pillanatnyi minta értékéhez rendel kódszót (PCM)
- differenciális kódoló (DM, DPCM): a pillanatnyi minta és az előző minta (minták) különbségét kódolja.
- számláló típusú
- iteráló (szukcesszív approximációs) típusú
- direkt (párhuzamos)
- visszacsatolt
- direkt (visszacsatolás nélküli)
- lineáris kódoló
- nemlineáris kódoló
Szabványosított beszédkódolók:
- ITU-T G.711 A-law kódoló (PCM kódoló) - európai szabvány
8 kHz mintavételi frekvencia, 13 bites lineáris iteráló A/D, 8 bitre
digitálisan tömörítve ("A"-karakterisztika), a hosszú nulla sorozatok
ellen minden második bit invertálva van a kódoló kimenetén.
A forrás bitsebessége: 64 kbit/s.
- ITU-T G.711 u-law kódoló (PCM) - amerikai szabvány
- ITU-T G.723 kódoló
5,3 vagy 6,3 kbps, legnagyobb kompresszió, multimédia alkalmazásokhoz (H.323 videokonferencia)
- ITU-T G.726 kódoló
16/24/32/40 kbit/s csatornákhoz, lineáris, vagy A, vagy u karakterisztika
- ITU-T G.729 kódoló
8 kbit/s, near toll quality
Forrás irodalom:
- -Lajkó,Lajtha: PCM a távközlésben. 100-126. oldal.