A PCM multiplexek alkalmazási területe

A PCM (impulzus-kód modulációs) rendszerek széles körben elterjedtek távbeszélőcsatornák átvitelére. A PCM rendszerekben digitalizált beszédjelek egyszerűen kapcsolhatók és az egyéb, pl. adatjelekkel együtt egységesen kezelhetők. Ez a tény tette lehetővé, hogy elinduljon az egységes digitális hálózat felé vezető fejlődés.

A PCM berendezéseket először a meglévő (elektromechanikus) távbeszélő- központokat összekötő trönkvonalakon alkalmazták, mert időosztásos elven megsokszorozták ezek kapacitását, ami általában gazdaságosabb, mint új kábelek fektetése.

Egy 30-csatornás PCM primer multiplex berendezés 2 érpáron 2048 kbit/s sebességgel 30 távbeszélőcsatorna jelét viszi át. Mégpedig esetleg ugyanazon a két szimmetrikus érpáron, amelyen korábban két darab kéthuzalos távbeszélővonal üzemelt. Két központ közötti analóg trönk kiváltását PCM-trönkkel mutatja be a következő ábra:

Időosztásos digitális központokban - lásd a következő ábrát - a PCM multiplex beépült a központba mint Digitális Trönk Interfész (DTI).

Itt a multiplex közvetlenül csatlakozik a (K) időosztásos kapcsolómezőhöz, elmarad a trönk két végén az analóg-digitál átalakítás és a jelzések illesztése. Egy teljesen digitalizált hálózatban analóg-digitál átalakításra már csak egyszer lesz szükség, az első helyi központban vagy magában az előfizetői készülékben, ezután a beszédjelet már PCM vonalak és PCM központok továbbitják digitális formában.

Az időosztásos digitális központok térhódításával kapcsolatban a PCM multiplexek másik alkalmazási területe került előtérbe, ez pedig az ún. előfizetői vonalhosszabbító funkció:

Itt a multiplex berendezések segítségével nem központokat, hanem végberendezéseket kötünk be a központba. A multiplexek használatának oka ebben az esetben lehet a meglévő vonalak kapacitásának sokszorozása, de ok lehet a távolság is, pl. digitális telefonok csatlakoztatása a központhoz a távolság miatt már nem lehetséges.