Mivel a T-szűrőnek 2N+1 számú szabad cn paramétere van, a kimeneti minták közül csak 2N+1 számut irhatunk elő egymástól függetlenül. Legyenek ezek az yk , (k=0,1 ... 2N) minták. Ekkor a fenti összefüggésbe foglalt 2N+1 számú lineáris egyenletet mátrixformába irva:
ahol az X (2N+1)-ed rendü négyzetes mátrix a bemeneti jel xl (|l|<=2N) mintáit tartalmazza, mégpedig i,j helyen xi-j mintát. Az X mátrix fő átlóbeli elemének, xi,i = x0, a bemeneti jel maximumát célszerű választani. A c és y oszlopvektorok a cn ill. yt értékeket tartalmazzák.
Általában tehát egy 2N+1-ed rendű lineáris egyenletrendszert kell megoldani. Abban az esetben azonban, ha mátrix főátlóbeli eleméhez képest a többi elemek kicsinyek, az egyenletrendszer közelitő megoldása egyszerűen meghatározható. Ilyen bemeneti jel esetén a T-közönként előirt mintákat iterációs módszerrel - az egyenletrendszer megoldása nélkül is - könnyűszerrel beállithatjuk. A beállitási algoritmus a következő: a c0 együtthatóval az yN értéket állitjuk be, majd c-1 -gyel yN-1 -t, c1 -gyel yN+1 -t. Ezt követően c-2 és c2 -vel yN-2 -t és yN-2 -t stb. Majd vissza kell térni c0 -ra, azután c-1 -re és c1 -re stb. Néhányszor meg kell ismételni a beállítási sorozatot az egymásrahatások miatt.
Ezt az algoritmust követik a manuális beállitó, kiegyenlítő eljárások, s hasonló az automatikus T-szűrős adatátviteli kiegyenlítők alapgondolata is. A T-szűrőt a kiegyenlitendő hálózat (vonalszakasz) kimenetére kapcsolva a kiegyenlítendő hálózat elemi jelre adott válaszfüggvénye a T-szűrő x(t) bemeneti jele lesz. A T-szűrő segítségével x(t) éppen a jelátlapolódás szempontjából kritikus nT időpontokban módosítható /Nyquist I. kritérium/.