A HDSL interfész

Alkalmazás, Adatcsere vezetékek, Villamos jellemzők, Topológia

Alkalmazás:

A HDSL (High bitrate Digital Subscriber Loop - nagysebességû előfizetői vonal) rendszer kifejlesztésének célja az volt, hogy az előfizetői hálózatokban már meglévő réz érpárakat fel lehessen használni nagysebességű (2 Mbit/s) digitális adatok továbbítására, akár nagyobb távolságokra is (3..10km az átviteli sebességtõl és vonalminõségtõl függõen) regenerátorok telepítése nélkül.

A HDSL modemek elhelyezkedését egy helyi hálózatban mutatja a következő ábra:

A tipikus alkalmazási területek tehát:

A HDSL rendszer alkotói a jelátviteli feladatot úgy oldották meg, hogy csökkentették a továbbítandó jel sávszélesség igényét három technológia ötvözésével:

A három érpáras átvitel vázlatát mutatja a következő ábra:


 

Adatcsere vezetékek:

 A HDSL interfész kiépítettségtõl függõen mûködhet egy- két- vagy három érpáron, mindhárom esetben full-duplex átvitellel:

Villamos jellemzők:

Az átviteli közeggel szemben támasztott követelmények:

A vonalnak a következõ feltételeknek kell eleget tennie, hogy a digitális hozzáférés minõségi paraméterei (QoS) megfelelõek legyenek:

Az átviteli rendszert alkotó érpárszakaszok  fizikai jellemzõi eltérhetnek  (pl.  érátmérõ, áthallás, paraméterek hõfüggése, ...) ezeket a hatásokat a HDSL renszerek  megfelelõ tárolási  és kiegyenlítési  módszerekkel kompenzáljak.
Például egy 2B1Q kódolással mûködõ vonali interfész jellemzõi: Az interfészt leíró ajánlás, szabvány elemei: Interfész topológia:

 Az interfész pont-pont közötti összeköttetést valósít meg.