Tartalom:
Részletezés:
vonali interfész | AXD EM Type | MSS Name | AXD Port Address |
---|---|---|---|
E1 (PCM) | ET2 CE 32 CT | b211 | 1/3/2 (1-3-2) |
STM-1/VC-12 | ET2x155-S1.1 CE CT | b211 | 1/4/2 (1-4-2) subport: 2(1.1.1) |
1000BASE-F | GBE & FE | b211 | 1/5/2 (1-5-2) |
Az AMS-ben az Equipment/Configuration menüpont alatt férhetünk hozzá az MSS interfészeinek
fizikai és adatkapcsolati (alacsony) szintű attributumaihoz. A fenti információkhoz a következő
lépéseken keresztül juthatunk el:
attributum | értéktartomány | aktuális érték |
---|---|---|
rendelkezésre áll az interfész (link)? | igen? nem? | |
működőképes-e az interfész (link) ? Ha nem, mi lehet az oka? | igen? nem? | |
adási keretformátum | PCM 30/31?, CRC? | |
vonali kódolás | AMI?, HDB3? | |
adási órajel forrás | internal?, Rx PCM? | |
implementált felügyeleti jelzések | LOS?, AIS?, RAI? | |
teszthurok (loopback) | off?, line?, local? |
A fenti információk eléréséhez folytatjuk az előző feladat lépéseit:
Az interfészek műszeres vizsgálata arra irányul, hogy az interfész megfelel-e a vonatkozó szabványoknak? A megfelelés alapfeltétele a különböző gyártók interfészei összekapcsolhatóságának.
A gyakorlaton bemutatott vizsgálatokat az E1 interfész fizikai rétege (OSI Layer1) szabványos megfelelőség vizsgálatának (Conformance Test) teszt eseteiből (Test Cases) válogattuk.
Az itt bemutatott vizsgálatok értelmezhetők és kiterjeszthetők a gyakorlatban szereplő STM-1 és GBE interfészekre is. Idő és eszköz hiányában e vizsgálatokat ott már nem fogjuk elvégezni.
A műszeres vizsgálatok elvi vázlata:
A gyakorlati mérési elrendezés vázlata:
Az interfész müködésének rövid ismertetése vételirányban:
Az interfész teszterből érkező PCM jelet a Line Rx (vevőegység)
kondícionálja, kinyeri belőle az órajelet, vonali dekódolja, mintavételezéssel regenerálja.
A Deframer a vett E1-es keretekről leválasztja a fejlécet, és a megmaradt időrések tartalmát továbbítja
az ATM Termination Functions modulba. Itt az E1-es jelfolyamot ATM AAL1 keretek folyamává alakítják át.
A management felől kapott ATM VPI és VCI útvonal és áramkör azonosítókkal ellátott AAL1 kereteket az
MSS kapcsolómezője (SC) kapcsolja a cél interfész felé. Az E1 - AAL1 konverzíó történhet a teljes keretre (ustructured mode), vagy időrésenként (64 kbit/s structured mode). VoIP-re csak második mód használható.
Az interfész Rx Overhead modulja felügyeli a keretszinkront, monitorozza a kereteken belül a bithibákat (CRC-4),
jelenti a vett alarmokat (AIS, RAI) a management felé, és kezeli a szolgálati csatornát.
Az interfész müködésének rövid ismertetése adásirányban:
Az SC felől érkező AAL1 kereteket E1-es jelfolyamba konvertálja az ATM Termination Functions modul majd a VPI-k VCI-k alapján
a Framer elhelyezi a továbbításra kerülő E1-es keret időréseibe. A 0. időrés tartalmát a Tx Overhead modul állítja össze.
Az interfész kimenetén megjelenő vonali jelet a Line Tx modul állítja elő vonali kódolással.
A vizsgálat tárgya végül is itt az interfész vonali adóegysége (Line Tx), mely meghatározza az interfész által adott PCM jel minőségét. A mérőjel a vizsgálat során a teszterből származó, az interfész vonali vevőegysége (Line Rx) által vett PCM jel. Ezt a jelet a vizsgálathoz rákötjük - visszahurkoljuk - a vonali adóegység bemenetére.
A teszthurkot az AMS-ben kapcsolhatjuk be: PDH2 Sublayer/Loopback -> Line. A maszk megjelenítés funkció az oszcilloszkópban a SETUP/SEQUENCE MENU gombbal aktiválható. A jelalakvizsgálathoz a STEP 4-es maszkot használjuk! Az interfész illesztett lezárására ügyeljünk (a mérőfej 120 ohmos, és az interface tester is 120 ohmos bemenettel rendelkezik)! A mérés során a jel konstanssal szorzása, és késleltetése megengedett!
Mérje meg az E1 interfész kimeneti fázisjitterét!
A vizsgálat tárgya végül most is az interfész vonali adóegysége (Line Tx), mely meghatározza az interfész által adott PCM jel fázisjitterét.
A mérőjel a vizsgálat során a teszterből származó ("jittermentes"), az interfész vonali vevőegysége (Line Rx) által vett PCM jel.
Ezt a jelet a vizsgálathoz rákötjük - visszahurkoljuk - a vonali adóegység bemenetére.
A teszthurkot az AMS-ben kapcsolhatjuk be: PDH2 Sublayer/Loopback -> Line.
A mérőjelet az ME520B adóegységéből adjuk.
Az ME520B csak keretezetlen mérőjelet ad, a vizsgált interfész ezt hibás jelnek tekinti (Operational State=Down) mivel az ő üzemmódja keretezett.
Felesleges azonban foglalkoznunk az interfész keretezésének átállításával, mert a vonali egységek (Line Tx, Line Rx) működőképesek maradnak.
A jittert az ME520B vevőegységével analizáljuk.
A jitter mérési tartományt a mért értéknek megfelelően állítsuk be!.
Mennyivel csökken a jitter értéke, ha a kisfrekvenciás összetevőket kiszűrjük?
Ellenőrizze, hogy az E1 interfész bemeneti fázisjitter tűrése a minimum specifikációnak megfelel-e 10 kHz-en.
A vizsgálat tárgya most az interfész vonali vevőegysége (Line Rx).
A jitteres PCM mérőjel a vizsgálat során a teszterből származik.
A vonali vevőegység által vett jelet a hibák számlálásához rákötjük - visszahurkoljuk - a vonali adóegység bemenetére.
A teszthurkot az AMS-ben kapcsolhatjuk be: PDH2 Sublayer/Loopback -> Line.
A mérőjelet az ME520B adóegységéből adjuk.
Moduláló jelgenerátorként az EMS 10-es műszert használjuk.
Az ME520B csak keretezetlen mérőjelet ad, a vizsgált interfész ezt hibás jelnek tekinti (Operational State=Down) mivel az ő üzemmódja keretezett.
Felesleges azonban foglalkoznunk az interfész keretezésének átállításával, mert a vonali egységek (Line Tx, Line Rx) működőképesek maradnak.
A hibákat az ME520B vevőegységével számláljuk.
Mennyivel jobb az interfész bemeneti fázisjitter tűrése a minimum specifikációnál?
Ellenőrizzük, hogy az interfész által adott PCM jel bitsebessége a tűrésen belül van-e?
A bitsebességnek (és ezzel az interfész órajelgenerátorának) egy értéktartományon
belül kell lennie ahhoz, hogy a interfészek között a bit-szinkron megvalósulhasson.
Az interfész által adott jel bitsebességének mérése a HP37732A Results: BER MEASUREMENTS Display: SIGNAL
menüben történhet.
A vizsgálat során ügyeljünk arra, hogy a vizsgált interfész adóegysége az MSS saját órájáról (PDH2 Sublayer/Tx Clock Source -> Netsync) kapja az időzítőjelet!
A teszthurkot az AMS-ben kapcsoljuk ki: PDH2 Sublayer/Loopback -> Off.
Itt nem villamos jeleket mérünk, hanem azt vizsgáljuk, hogy az interfész helyesen működik-e?
Vizsgáljuk meg az interfész viselkedését amennyiben a vett jel kerettípusa, vonali kódolása inkompatibilis (Rx overhead processor, és Line Rx teszt)
Állítsunk be inkompatibilis kerettípusokat és vonali kódolást (Pl: adott keret: PCM31 várt keret: PCM31_CRC vagy adott jel vonali kód: HDB3 várt vonali kód: AMI)
a HP37732A interfész teszteren és a vizsgált PCM interfészen, majd vizsgáljuk meg az interfész felügyeleti jelzéseit, jelzik-e az inkompatibilitást?
A vizsgált interfész felügyeleti jelzései az AMS->Event&Alarm->Current_Alarm_List menüben láthatók. A vonatkozó sorra kattintva az felügyeleti jelzés részletezhető.
Egy ilyen esetet jegyzőkönyvezzünk.
Vizsgáljuk meg, hogy az interfész által adott PCM jel 0. időrésének tartalma szabványos-e? (Tx overhead processor teszt)
Ezt a vizsgálatot a HP37732A Results: Timeslot Monitor menüjében végezhetjük el.
Ellenőrizzük a keretszinkron algoritmus helyes működését. (Tx, Rx overhead processor teszt)
A vizsgálatot a
HP37732A Settings: 2Mbit/s FMSIM üzemmódjában végezhetjük el.
Itt test: FAS WORD módot beállítva hibákat iktathatunk be a
keretszinkron kódszavakba. A tesztet hibamentes állapotból kezdjük, majd növeljük a hibák mennyiségét a szinkron elvesztéséig.
Ezután csökkentsük a hibák mennyiségét addig, míg a szinkron helyre nem áll.
A vizsgált interfész felügyeleti jelzései az AMS->Event&Alarm->Current_Alarm_List menüben láthatók. A vonatkozó sorra kattintva az felügyeleti jelzés részletezhető.
Emellett bepillantást nyerhetünk az MSS SC kapcsolómezejének és a Media Gateway-nek nevezett TDM/IP jelátalakítójának működésébe és felhasználói szintű programozásába. Tájékozódjunk, az AMS segítségével, hogy vizsgált interfész melyik MSS alkalmazáshoz van hozzárendelve, és az interfész egyes időrései hova vannak kapcsolva? Töltsük ki a következő táblázat üres oszlopát:
attributum | értéktartomány | aktuális érték |
---|---|---|
CE alkalmazás? | igen, nem | |
Voice alkalmazás? | igen, nem | |
Media Gateway Device? | igen, nem | |
Media Gateway Name | b211, b212, b213 | |
Összekapcsolt időrések | Pl: 6-7, 1-2... |
A fenti információkat a következő menükből olvashatjuk ki:
A vizsgálatot végezhetjük korábban konfigurált időrések között, de a Create Semipermanent connections menüben magunk is hozhatunk létre összeköttetést a vizsgált interfész két időrése közt. A teszt elrendezés működőképességét a mérőjelbe iktatott bithibákkal ellenőrizzük (Folytonosság (Continuity) test)!
Az MSS STM-1-es interfésze lényegesen nagyobb kapacitású mint az E1-es
interfész, mert 63 E1-es jelfolyamot képes multiplexálni/demultiplexálni és
továbbítani/fogadni egy külső központ felé/felől.
Az STM-1-es interfész ennek megfelelően összetettebb (rétegeltebb)
felépítésű mint az E1. Az STM-1 egyes összetevői jelölésében
való eligazodáshoz mind a segédletben, mind az AXD AMS-ben segít a
következő táblázat:
SDH layers (Tutorial) | sublayer name (AMS) | interface type (AMS) | Frames, Containers | Overheads |
---|---|---|---|---|
circuit layer | E1 interface | PDH | here it is E1 | TS0=FAS, NFAS |
lower order path layer | VC-12 interface | SDH LOW PATH (LP) | LOVC here it is VC-12 | POH |
high order path layer | SDH path interface | SDH PATH (HP) | HOVC here it is VC-4 | POH |
transmission media layer | SDH interface | SDH | here it is STM-1 | SOH=RSOH+MSOH+AU4P |
STM-1 interface (SDH interface sublayer):
attributum | értéktartomány | aktuális érték |
---|---|---|
rendelkezésre áll az interfész (link)? | igen? nem? | |
működőképes-e az interfész (link) ? Ha nem, mi lehet az oka? | igen? nem? | |
adási keretformátum | SDH? SONET? | |
vonali kódolás | NRZ?, | |
adási órajel forrás | internal?, Rx? | |
implementált felügyeleti jelzések | LOS?, AIS?, RDI? ...? | |
teszthurok (loopback) | off?, line?, local? |
E1 interface sublayer
attributum | értéktartomány | aktuális érték |
---|---|---|
rendelkezésre áll az interfész (link)? | igen? nem? | |
működőképes-e az interfész (link) ? Ha nem, mi lehet az oka? | igen? nem? | |
adási keretformátum | PCM 30/31?, CRC? | |
vonali kódolás | AMI?, HDB3? | |
implementált felügyeleti jelzések | LOS?, AIS?, RAI? | |
teszthurok (loopback) | off?, line?, local? |
Az STM-1 interfész müszeres vizsgálati eljárásai (jelalak, fázisjitter, funkcionális tesztek) hasonlóak az E1-es interfész vizsgálati eljárásaihoz. A műszeres vizsgálatok elvi vázlata:
A lényeges különbség az, hogy az STM-1 vizsgálata két nagyságrenddel nagyobb sebességű mérőeszközöket igényel mint az az E1 esetében szükséges. A nagysebességü optikai bemenettel is rendelkező oszilloszkóp hiányát jelzi a fenti ábrában a szaggatott vonal.
A gyakorlati mérési elrendezés vázlata:
Eszköz hiányában és az ismétlést kerülendő, ezen az interfészen villamos jellemzőket (jelalak, fázisjitter) nem végzünk.
Az STM-1 interfész funkcionális vizsgálatához a HP37724A interfész tesztert használhatjuk. A gyakorlat számára kiválasztott vizsgálatok, túlnyomórészt STM-1 specifikusak.
A tesztek elvégzéséhez a HP37724A műszer STM-1 interfészét a vizsgált interfész konfigurációnak megfelelően kell beállítani. Ebben segít a következő táblázat:
Parameter | Transmit menu Main Settings | Receive menu Main Settings |
---|---|---|
Transmit/Receive Signal | STM-1 OPT | STM-1 OPT |
Payload | TU-12 | TU-12 |
TU mode | async | async |
Selected TU | 1.1.1 | 1.1.1 |
TU Payload | int CRC4 | int CRC4 |
Timeslot | all ts | all ts |
Pattern | 2^15-1 | 2^15-1 |
Ha a fentieket beállítjuk, akkor a müszer az optikai interfészén adja/fogadja az STM-1-es kereteket. A VC-4-es konténerbe egy TU-12 összetevőt multiplexel (a lehetséges 63 pozició közül az elsőbe (1.1.1)). A TU-12 összetevőkbe aszinkron módon mappel 4-4 E1 keretet. Az E1-es keretek forrása szintén a HP37724A teszter (belső payload generátor). Az E1-es keretek tartalmaznak a 0. időrésben CRC4-es multikeretet, az 1-31-es időrésekben pedig egy 15 bites PRBS jel szegmenseit. A műszer vevőrésze az adott jel hibátlan vételére van beprogramozva.
A hibátlan vétel esete fenn is állhat, amennyiben a vizsgált interfész a vizsgálójeket visszahurkolja. A vizsgált interfészen két visszahurkolási lehetőség van, ezeket a következő módon állítsuk be:
Azzal, hogy az SDH interface sublayer után nem hurkoltunk vissza, lehetővé tettük a vonali és a multiplex rész együttes vizsgálatát.
Végezetül ellenőrizzük a müszer és a vizsgált interfész összekapcsolását a következő ábra szerint:
Az összekapcsolás fontos elemei a 10 dB-es optikai csillapítók, melyek rövid optikai kábelek esetén megakadályozzák az optikai vevők túlvezérlődését, idő előtti tönkrememetelét.
Ha mindezeket elvégeztük, elkezdhedjük a funkcionális teszteket.
A vizsgálat során az interfész teszter hibákat valamint alarmokat
tartalmazó STM-1-es kereteket ad, és megfigyeljük a vizsgált interfész
viselkedését az adott keretekre.
A hibák és alarmok beiktatását a
teszter Transmit/Test function/Errors & Alarms menüben állíthatjuk be.
A vizsgált interfész felügyeleti jelzései az AMS->Event&Alarm->Current_Alarm_List menüben láthatók. (Kattintás után a listára egy kis ideig várni kell.)
A listában a vonatkozó sorra kattintva a felügyeleti jelzés részletezhető.
Példaképpen ajánlott vizsgálat: MS-AIS-t tartalmazó keretek küldése.
Ajánlott fakultatív feladat: STM-1 keretszinkron teszt.
Jegyzőkönyvezés: válasz felügyeleti jelzések.
A vizsgált interfész keretei fejléceinek tartalmát a segédletben tanulmányozhatjuk (linkek fent). Az interfész teszter vizsgálatokhoz a következő lehetőségeket biztosítja:
A tanulmányozás eredményeképpen válaszoljuk meg a következő kérdéseket:
A fenti lehetőségeket kihasználva, gyűjtsük ki a vizsgált interfész által adott összes trace identifier és signal label értékeket?
Itt azt tesztelhetjük, hogy a vizsgált STM-1-es optikai interfész vevőegységében levő órajel kinyerő áramkör milyen hosszú nulla, vagy egyes bitsorozat esetén veszti el a bit szinkront. A teszter ebben az esetben az adott STM-1 keretekbe - rövid idejű megszakadásokat szimuláló - programozható hosszűságú 1-es vagy 0-s bytesorozatokat iktat be.
A beiktatást a Transmit/Test Function/Stress Test menüben lehet megtenni.
Vizsgáljuk meg, hogy milyen hosszú 1-es vagy 0-s bytesorozat hatására lép fel rendellenesség a vizsgált interfész működésében?
Az SDH-ban a keretekhez (STM-1, TU-12) képest a payload (VC-4, VC-12) keret pozíciója nem kötött, változhat. A payload kezdetét a keret számára a pointerek (AU-4 PTR, TU-12 PTR) írják le. A pointerek értéket az interfész müködése kezdetén kapnak, és normál müködéskor az értékük nem változik.
Időzítési, órajelellátási zavarok esetén, elófordulhat hogy a keret és a payload nem azonos időzítő jelről jár: a keretben a payload "elmozdul". Ezt a fáziskülönbséget az interfész áramkörei a pointer értékének átírásával igyekeznek helyrehozni.
A teszt során az interfész teszterrel olyan STM-1 kereteket küldünk, ahol a keret és a payload órajele közt sebesség különbség (offset) van.
A fenti jelet a Transmit/Test function/Adjust pointer menüben generálhatjuk.
Vizsgáljuk meg, hogy mekkora offset hatására lép fel rendellenesség a vizsgált interfész működésében?
Búcsúzásul a fenti interfészektől, az AXD SC kapcsoló segítségével kapcsoljuk össze a 3. és 5. feladat mérőkapcsolásait a 3.2.4 feladatban tanultak szerint. Ne felejtsük el az STM-1 interfészen a teszthurkot kikapcsolni!
Jegyzőkönyvezés: összekapcsolt portok, időrések, a continuity teszt eredménye mindkét irányban.
Az MSS GBE interfésze lényegesen nagyobb kapacitású mint az STM-1-es interfész, mert kb. 9000 beszédcsatornát képes továbbítani/fogadni egy külső központ felé/felől. A GBE interfész ennek ellenére sokkal egyszerűbb mínt az STM-1, nem sokkal bonyolultabb mint az E1.
attributum | értéktartomány | aktuális érték |
---|---|---|
rendelkezésre áll az interfész (link)? | igen? nem? | |
működőképes-e az interfész (link) ? Ha nem, mi lehet az oka? | igen? nem? | |
csatlakoztatott optikai kábel? | mono/multi módus? | |
opcionális interfész eljárások? |
A GBE interfész müszeres vizsgálati eljárásai (jelalak, fázisjitter, funkcionális tesztek) hasonlóak az E1-es, STM-1-es interfész vizsgálati eljárásaihoz. Az alapvető különbség a fenti két interfész vizsgálatával szemben, hogy itt semmilyen müszer (még egy interfész teszter, forgalomgenerátor) sem áll rendelkezésre a vizsgálatokhoz.
Ezt a hiányosságot úgy tudjuk áthidalni, hogy két GBE interfészt összekapcsolva az így kialakított linken végezzük vizsgálatainkat.
A gyakorlati mérési elrendezés vázlata:
Eszköz hiányában és az ismétlést kerülendő, ezen az interfészen villamos jellemzőket (jelalak, fázisjitter) nem végzünk.
Viszont az AMS-ben rendelkezésre áll a GBIC típusszáma. A Google-ba ezt beírva az interneten keresztül rendelkezésre áll a GBE interfész optikai adó/vevőjének adatlapja. Ezt tanulmányozva, megtudhatjuk milyen paramétereket lehetne itt mérni? A gyakorlat elvégzését igazolandó, töltsük ki a következő táblázat utolsó oszlopát:
Parameter | Value |
---|---|
Data Rate | |
Tx Eye Opening | |
PECL Signals Amplitude | |
PECL Signals Impedance | |
Power Voltage Range | |
Current Consumption |
Alarmot a túloldali interfészen generáljunk pl. az interfész kikapcsolásával, és nem az optikai szálnak a GBIC-ből történő kihúzásával. Ez tilos, szándékos rongálásnak minősülhet! Továbbá, tekintettel arra hogy a mintahálózat egy élő linkjén - ahol másik mérőcsoportok is dolgozhatnak - vé végezzük ezt a tesztet, erről értesítsük őket!
A vizsgált interfész felügyeleti jelzései az AMS->Event&Alarm->Current_Alarm_List menüben láthatók. (Kattintás után a listára egy kis ideig várni kell.)
Az interfész által detektált kerethibákat, valamint az adott és vett keretekre vonatkozó statisztikai adatokat az AMS-ben a
Link Data / Link statistics
menüben tanulmányozhatjuk.